Montizás, a gyermeked és te – tippek és érdekességek a motivációról, a túratervezésről, a felszerelésről és a kerékpározási technikáról

Nincs is annál jobb, mint gyermekeinkkel együtt élni a kedvenc hobbinknak. Ha ez pont a hegyikerékpár, akkor az azt jelenti, hogy mozgunk a természetben és kisebb-nagyobb kalandokat élünk át, amelyek örökké emlékezetesek maradnak: legyen az az első túra a csemetével, egy napsütéses piknik gyönyörű rálátással a hegyekre, vagy a gyerek fültől fülig érő mosolya, amikor először lehagy az ösvényen, porfelhőt húzva maga után.

Elmondjuk, hogyan keltheted fel gyermeked érdeklődését a montizás iránt, és megosztunk mindent, amit a hegyi-kerékpározás és a gyerekek kapcsolatáról tudni érdemes.

Miért jó a gyerekekkel montizni?

A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak, és szívesen töltenek időt a szabadban, feltéve, ha mindez szórakozást és játékot jelent a számukra. A hegyi-kerékpározás tökéletes lehetőséget kínál arra, hogy a szabadban mozogjanak és kiéljék természetes játékösztönüket, egyúttal pedig fejleszti motorikus és mentális képességeiket, például a reakcióképességet, a koordinációt, az egyensúlyérzéket, a mozgásügyességet, a kitartást, a kreativitást és a koncentrációs képességet.

Ezenkívül a montizás csökkentheti az iskolai vagy társadalmi nyomás okozta stresszt is, ugyanis a természetben való bringázás segít gyermekednek kiszellőztetni a fejét, és boldogsághormont szabadít fel.

Mindemellett gyermeked megismeri a határait és megtanulja reálisan felmérni, mire képes és mi kockázatos. Persze ez alatt a tanulási folyamat alatt valószínűleg néhányszor el is fog esni, éppen ezért fontos, hogy megfelelő felszerelést biztosíts neki, amely megvédi a súlyosabb sérülésektől, és beszélj vele arról, hogyan kerülhette volna el az esést. Azoknak a gyerekeknek az esetében, akik biztonságos környezetben (védőfelszereléssel és megfelelő terepen) ismerik meg ezt a mozgásformát, kisebb a balesetveszély, mert megtanulják a viselkedésüket a képességeikhez és a körülményekhez igazítani – és nemcsak itt, hanem más területeken is.

A hegyibringázás során szerzett sikerélmények a gyermek önbizalmát is erősítik: tudatosítják a gyermekben, hogy saját erejéből érte el az eredményeket, és joggal büszke lehet a teljesítményére. Emellett persze anya és apa dicsérete is mindig jót tesz az önbecsülésének. ;)

Végül, de nem utolsósorban a közös hegyikerékpár-túrák erősítik a szülők és a gyerekek kapcsolatát, és elősegítik, hogy a család tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz.

Hány éves kortól áll készen a gyermek a hegyi-kerékpározásra?

A hegyi-kerékpározás elkezdésének ideális ideje a gyermek motivációjától, motorikus képességeitől és testi fejlettségétől függ. Vannak gyerekek, akik öt-, sőt egyesek már négyévesen is nagyon szeretnének saját mountain bike-ot. Ebben a korban azonban ügyelni kell rá, hogy a lehető legkíméletesebben és leglassabban vezessük be a gyermeket hegyi-kerékpározásba, mivel a mozgásszervrendszer inai és izmai csak hatéves kortól eléggé fejlettek ahhoz, hogy elbírják a nagyobb terhelést.

A hegyi-kerékpározás elkezdésének ideális ideje a gyermek motivációjától, motorikus képességeitől és testi fejlettségétől függ. Vannak gyerekek, akik öt-, sőt egyesek már négyévesen is nagyon szeretnének saját mountain bike-ot. Ebben a korban azonban ügyelni kell rá, hogy a lehető legkíméletesebben és leglassabban vezessük be a gyermeket hegyi-kerékpározásba, mivel a mozgásszervrendszer inai és izmai csak hatéves kortól eléggé fejlettek ahhoz, hogy elbírják a nagyobb terhelést.

Hogyan keltheted fel gyermeked érdeklődését a montizás iránt?

Montizni szórakoztató – méghozzá nem is kicsit. Ennek a mozgásformának az egyik fontos alapkövetelménye a megfelelő, lehetőleg minél könnyebb mountain bike; ha ugyanis túl nagy vagy túl nehéz a bringa, oda az élvezet. Éppen ezért a mountain bike súlyának az egyszámjegyű tartományban kell lennie (teleszkóppal együtt a kétszámjegyű tartomány alsó szakaszában) – ez biztosítja, hogy a biciklizés valóban örömteli élmény lesz, illetve lehetővé teszi a kisebb ugratásokat.

Ugyanakkor a hozzánk hasonló kerékpárőrülteknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a legfontosabb, hogy megszerettessük a bringázást a gyerekekkel, ami azt jelenti, hogy rugalmasnak kell lennünk és háttérbe kell szorítanunk saját ambícióinkat, mert…

…a cél maga az út!

Ha azzal állsz elő, hogy tartsatok állóképességi edzést a hegyen, szinte biztos, hogy nem fogsz sikert aratni gyermekednél. Jobb, ha a közös hegyi-kerékpározás inkább kalandozásra hasonlít, tele játékkal és felfedezésre váró helyekkel és élményekkel: gátépítés a patakparton és gázolás a vízben; pihenő a tónál, ahol úszhatunk vagy kavicsokkal kacsázhatunk; kellemes piknik a napon; titokzatos barlangok; szuper mászósziklák; gesztenye- és gombaszedés az erdőben – ezek mind-mind olyan változatos tevékenységek, amelyek érdekelhetik a gyerekeket. A túrának ezért a lehető legváltozatosabb, nem túl nehéz terepen kell vezetnie. Eleinte érdemes rövidebb túrákat szervezni, és elegendő időt hagyni a nem tervezett pihenőkre, hogy a kirándulás a lehető legkellemesebb legyen.

Milyen távokra engedheted el a gyereked?

Te tudod a legjobban felmérni gyermeked fittségét. Az általános állóképesség és erőnlét mellett fontos szerepet játszik a napi forma is: bizonyos napokon hamarabb elfogy a gyerekek lendülete, más napokon pedig látszólag semmi sem tudja lefárasztani őket (bármennyire is igyekszünk).

Azonban a gyerekek gyakran többet bírnak, mint gondolnánk, ugyanis fiziológiai szükségleteik miatt igazi állóképességi sportolók: a zsír a fő energiaforrásuk, és izomsejtjeikben a mitokondriumok (az „erőművek”) száma nagyobb, mint a felnőtteknél. Tehát ha a túra gyerekbarát, változatos és izgalmas, és gyermeked jól érzi magát, hat-hét éves korától 20–30 km-t is könnyedén megtehet anélkül, hogy megérezné.

Ennek ellenére érdemes inkább több rövid pihenőt beiktatni egy vagy két hosszabb helyett, mert bár a gyermekek állóképessége kiváló, általában teljes gőzzel vetik bele magukat a játékba és kalandokba, így nem meglepő módon hamar megéheznek, és ilyenkor az energiaraktáraikat vissza kell tölteni. Ha pedig a száj és az orr környékén fehér háromszög kezd kirajzolódni, feltétlenül tartsunk pihenőt és együnk, ez ugyanis egyértelműen a kimerültség jele.

Mindezen okból fontos, hogy vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű enni- és innivalót, bármilyen rövid túrára is menjünk: müzliszelettel, szeletelt gyümölcsökkel és szendvicsekkel gyorsan feltölthetők a kimerült energiaraktárak.

A megfelelő bringa…

Kerékpár vásárlásakor a legfontosabb, hogy megfelelő méretű, könnyű gyermek mountainbike-ot válasszunk. A könnyű váz mellett tovább csökkenthetjük a bringa súlyát, ha például lemondunk a felfüggesztéselemekről – főleg az alacsony testtömegű, fiatalabb vagy vékonyabb gyerekek esetében nincs különösebb előnye ezeknek. A megfelelő lengéscsillapításhoz elegendőek a könnyű, széles gumiabroncsok, amelyekben – a gyermek súlyától és a felülettől függően – valamivel csökkenteni kell a légnyomást. A rázkódás és zötykölődés egyébként a megfelelő technikával is csillapítható, vagyis a gyermek természetes felfüggesztéselemeivel: a karjával és a lábával. ;)

Csak 25–30 kg körüli testtömegű gyermek esetén érdemes elgondolkodni a teleszkópos bringán. Fontos, hogy gyermekek számára megfelelő legyen, azaz egyszerűen lehessen kezelni, alacsony terhelés mellett is jól működjön, valamint a gyermek testsúlyához és a terepviszonyokhoz lehessen állítani.

Az úgynevezett összteleszkópos kerékpárok (más néven fully-k) hátsó része többletsúlyt jelent, ám amíg gyermeked nem versenyszerűen teker és nem indul rendszeresen a komolyabb downhillpályák meghódítására, nem éri meg feltenni ezt az extra súlyt a kerékpárra, mert csak elvesz a biciklizés élményéből.

Arról, hogy az esetek többségében miért nem érdemes túl nagy gyerekkerékpárt vásárolni és hogyan állapíthatod meg, melyik a megfelelő méret,itt olvashatsz.

A kerékpár súlyán és méretén kívül fontos tényező továbbá a geometria és az ergonómia is: a váznak nemcsak kisebbnek kell lennie a felnőtt mountain bike-okénál, hanem az is fontos, hogy a váz átlépési magassága (távolság a felső cső és a combtő között, ha gyermeked lába között a biciklivel a földön áll), az üléshelyzet, a tengelytáv és a kormányzási szög megfeleljen a gyermek testméretének és igényeinek.

Például a lefelé ívelő felső cső lehetővé teszi, hogy gyermeked még a gyors reakciót igénylő meleg helyzetekben is biztonságosan, esés nélkül le tudjon szállni a kerékpárról. Ha viszont a felső cső túl magas, gyermeked lába nagyobb eséllyel akad bele, ha hirtelen akar leszállni.

Az alacsony nyeregmagasság mély súlypontot jelent és gondoskodik a stabilitásról, a hosszú tengelytáv (az első és hátsó kerék tengelye közötti távolság) pedig az egyenletes működésről. A kettő együtt biztonságos bringázást tesz lehetővé gyermekednek – ez fontos szerepet játszik abban, hogy csemetéd jól érezze magát a kerékpáron és örömét lelje a hegyi-kerékpározásban.

…gyermekbarát elemekkel rendelkezik…

Emellett az olyan elemeknek, mint a nyereg, a fékek, a markolat, a fékkarok, a hajtókar, a kormányszár és a váltókar, valamint az áttételeknek gyermekbarátnak kell lennie, azaz a gyermek erejéhez és testfelépítéséhez kell igazodnia.

Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a gyermeknek könnyen hozzá kell tudnia férni például a fékkarokhoz, hogy egyedül és könnyedén szabályozhassa a fékerőt.

A fékeknek túlzott erőkifejtés nélkül is jó fékerőt kell biztosítaniuk, hogy gyermekünk hosszabb lejtőkön se fáradjon el olyan gyorsan; a tárcsafék megfelel ennek a követelménynek, ezért jó választás a gyermekmountainbike-ra.

A markolat lehetőleg minél keskenyebb legyen, hogy a gyermek jól meg tudja fogni, és ne csúszhasson le róla könnyen a keze.

Ami a váltót illeti, érdemes hét-kilenc fokozatú, széles áttétel-tartománnyal bíró egyszerű meghajtórendszerrel (vagyis csak egy első lánckerékkel) rendelkező gyermekmountainbike-ot használni a minél jobb használhatóság érdekében – a kéttányéros rendszer ugyanis meghaladja az ilyen korú gyerekek képességeit, és elvonja a figyelmüket a lényegről.

A gyermekmountainbike esetében érdemes hanyagolni a patentpedált, amelynél a cipő stopli segítségével rögzül a pedálhoz. Az olyan helyzetekben, amikor a gyereknek gyorsan kell leszállnia a bicikliről, könnyebben le tudja venni a lábát az úgynevezett taposópedálról (vagy platform pedálról). A hegyi-kerékpározásban ez csapokkal (kis fémszegekkel) vagy fogakkal van ellátva, amelyek gondoskodnak arról, hogy a cipő a pedálon maradjon.

…és vagány!

És persze fontos, hogy a bringa jól nézzen ki és gyermekednek is tetsszen. Ha szeretnéd felkelteni csemetéd érdeklődését a világ legjobb hobbija iránt, az első lépés, hogy együtt választjátok ki a kerékpárt.

A megfelelő felszerelés

Attól függően, hogy gyermeked hol és mennyire nehéz pályán teker, szüksége lehet megfelelő felszerelésre a sérülések kockázatának minimalizálása érdekében. A hegyi-kerékpározás alapfelszerelésének része a tökéletesen illeszkedő sisak.

Amiről gyakran megfeledkeznek, pedig az alapfelszerelés része, az a jól illeszkedő (!) kerékpáros gyerekszemüveg, ugyanis a szembe kerülő por, apró kavicsok és rovarok megnehezíthetik a látást, irritálhatják a szemet, sőt akár esést is okozhatnak, ha a gyermek ösztönösen leveszi a kezét a kormányról, hogy megtörölje a szemét.

A hegyi-kerékpározás során a kezet is védeni kell, mivel eséskor a legtöbb esetben először ez érintkezik a talajjal vagy a rézsűvel. Egy pár jó minőségű ötujjas kesztyű nemcsak védelmet nyújt a horzsolások, tüskék és szálkák, szilánkok ellen, hanem jó kormányfogást is biztosít.

Ezenkívül fontos, hogy gyermeked megfelelő védőruházatot (beleértve a puha protektorokat is) használjon, hogy megvédje a térdét, a sípcsontot és a könyökét a sérülésektől. Fontos, hogy ezek kényelmesek legyenek: a gyermekeknek készült védőruházatnak puhának, könnyen fel- és levehetőnek kell lennie, valamint jól kell illeszkednie, hogy ne akadályozza a csemetét a mozgásban. Ha ezek a követelmények nem teljesülnek, a védőruházat nagy valószínűséggel kényelmetlen lesz és csak idegesíteni fogja a gyermeket, aki emiatt csak kényszerből fogja viselni, ha egyáltalán hajlandó lesz felvenni.

Ha gyermeked már alaposan rálép a pedálra és hasít a bringaparkban, akkor a korábbiakon felül érdemes még nyakvédőt (nyakmerevítőt) és hátvédőt, esetleg protektoros nadrágot és jól illeszkedő, a teljes fejet védő fullface bukósisakot is viselnie, hogy a gerince, valamint az álla, az ajkai, a fogai és az orra is védve legyenek.

Kerékpározási technikák gyermekeknek

Ha megvan a megfelelő kerékpár és felszerelés, akkor indulás! Azonban mielőtt terepre mentek, fontos, hogy gyermeked elsajátítsa a kerékpározás technikai alapjait. Itt is érvényes, hogy a tanulás játszva megy a legjobban. A következőkben összeállítottunk néhány játékos, egyszerű gyakorlatot neked és gyermekednek. Javasoljuk, hogy a kipróbálásukhoz keressetek tágas, forgalomtól mentes területet.

• Alapállás („gorilla”): alapvető követelmény, hogy a gyermek tudjon állva kormányozni és biztonságosan haladni a terepen. Alapállásban a hajtókar vízszintes, a gyermek egyik lába elöl, a másik hátul, a súly a pedálokon nyugszik, a sarok leengedve, hogy a pedálok kissé megdőljenek, a tekintet a haladás irányába néz. Az alapállást játékosan is gyakorolhatjuk, ha megkérjük gyermekünket, hogy nyújtott karral, akár egy gorilla, kormányozzon egyszer jobbra, egyszer balra, majd ereszkedjen a kormányra és emelkedjen fel azáltal, hogy behajlítja és kinyújtja a karját. Gyermeked ezzel a gyakorlattal kitapasztalhatja, melyik lába legyen elöl annak érdekében, hogy biztosabban álljon a pedálon.
• Downhillpozíció („fóka”): a lejtőkön való haladáshoz szükséges testhelyzet is gyakorolható játékosan. Ehhez vegyél fel fókához hasonló testhelyzetet a kerékpárodon, és kérd meg a gyermekedet, hogy utánozzon le: a test súlypontja annyira hátratolódik, amennyire csak lehet, és a kar enyhén megfeszül. Minél jobban lejt a terep, annál jobban hátra kell tolni a popsit. Haladás közben mozgasd előre-hátra a súlypontodat (a popsid legyen a nyereg mögött); ezzel jól szemléltethető, mennyi mozgástér van a kerékpáron.
• Csigaverseny:: a jó egyensúlyérzék fontos alapkészség a hegyi-kerékpározásban. A csigaverseny egy olyan játékos gyakorlat, amely során a lehető leglassabban kell a megadott távot teljesíteni. Aki utoljára ér a célba, az nyer! Emelhetitek a tétet, ha kissé lejtős terepen játszotok, ahol az egyensúly megőrzéséhez már fékezni is kell. Ha már a fékezésnél tartunk: montizáskor mindig csak egy vagy két ujjal szabad fékezni, a többi ujjal a kormányt fogjuk, nehogy lecsússzon róla a kezünk.
• Tárgyak felvétele: a gyermek ügyességének és koordinációjának fejlesztésére szolgáló érdekes és izgalmas gyakorlat a tárgyak felvétele biciklizés közben. A legjobb egyszerűen elkezdeni és fokozatosan nehezíteni a feladatokon. Elsőként például egy nagy műanyag palackot állíthatsz egy felfordított vödörre, amelyet gyermeked menet közben levehet és letehet a vödör elé, vagy bedobhat egy másik vödörbe. Ezután leteheted a palackot a földre, majd kicserélheted egyre kisebb palackokra vagy más alkalmas tárgyakra, például teniszlabdára.
• Szlalomozás: A kanyargós ösvényen való bringázás gyakorlásához építsetek szlalompályát bólyákból vagy rajzoljatok egyet krétával egy kissé lejtős útra. A cél az, hogy gyerek végig tudjon úgy menni alapállásban az akadálypályán, hogy közben nem megy neki a bólyáknak és nem megy ki a vonalból. Fontos, hogy az alapállásban a tekintet mindig a haladási irányba néz, ugyanis a fej forgatásakor akaratlanul elkanyarodhatunk.

De nem is húzzuk tovább az időt, pattanjatok biciklire, és érezzétek jól magatokat!